Tudjátok fiuk-lányok a C2 bövelkedik nagy mesélökben, igaz Blondyt senki nem szárnyalhatja tul, de azért én is leirom kicsiny mesémet:
A sötét felhők vészesen borultak az égtakarora, s épphogy látni lehetett a félholdat,
amit már egy kisváros lakoi nagyon régen várnak.Tudták, hogy a félholdal valami más is el fog jönni,
valami ujj, amit még eddig nem láttak.Senkisem tudtak mi fog ezen a napon történni, kivéve a városi bölcsek,
akik már átéltek ilyen jelenséget, egy ezelötti életükben. A levegöben izgalom és egyben fáradság vegyült.
A város lakoi már egy hosszu ut vége felé közeledtek, de még hátramaradt a legnagyobb küzdelem életükben.
Bizony a lakok sokat nemtudtak mi fog történni, de azt tudták, hogy jobb harcban elesni, mint menekülés közben.
Igy szenderült álomba az egész város.
Másnap hajnalban mindeki hamar felkelt, a környezö területeket bejárták a felderitők,
egy templom után kutatva. A templom a várostol észak-keletre helyezkedett el,
körülbelül egytized-buzaaratási-járási idöre. Mikor visszatértek a felderitök, a mogorva harcosok felpattantak
lovaikra és elindultak északkeletre, a templomba!
Minden harcos nagyon mogorva volt, tudták, el kell hozni a tekercset a templombol, amit csak egyvalaki tudott elhozni.
Egy igazi harcos, aki több évtizeden keresztül tanulta a kardforgatás minden csinját-binját, aki uralta az istenektöl
kapott fegyvereket és páncélokat, aki uralma alatt tartotta, északot és keletet, akit ugy hivtak: Natarina.
A tekercs azért kellett hogy megtudják állitani ami a sötét feéhökkel közbezárt félhold eljövetelével elkezdödött:
A Világvégét.
A kicsiny városkában már várta a tekercset minden idök legnagyobb mágusa, a nagy Merlin, és segéde, Voodoo.
Már minden fözet és varázsszer készen állt, a zenészek a kapuban ácsorogtak, mikor fujhatnak bele kürtjeikbe, s mikor
lesz vége ennek az egésznek.
A zenészek két héten át várták a harcosaikat, azt gondolva, hogy hosszu az ut és talán még oda sem értek.
Eltelt egy buzaaratásnyi idö, a zenészek már feladták, nem várta harcosokat senki, és már arrol volt szo
Merlin és Voodoo közt, hogy hiába készitették el a fözetet, a sereg meghalt.
Eljött egy telihold, az éjszakák nem voltak annyira sötétek mint máskor.A várfalon az egyik ör egy nagy fényes mozgo tárgyat vett észre,
és ugy tünk közeledik a város felé.Egyre jobban kivehetö volt alakja, ahogy közeledett.
Igen, a telihold hozott magával még valakit, a Hőst, akin a páncélt és kezében tartott tekercs világitotta meg.
Eljött, elhozta a tekercset is.
Az ör feltrombitálta a várost hohy visszatértek a tulélök. A város felkelt egy éves álmábol, ujra gyerekzsivaly tölötte meg az utcákat,
és az asszonyok ujra reménykedve néztek ki a házuk ablakibol, ugyan visszatért-e rég nemlátott férjük.
Ekkor mondta el az őr hogy csak egy valaki tart hazafelé.
Mikor a Hös a városba ért ,a várfalrol ujjabb és ujjabb emberek tüntek fel, a telihold által megvilágitott éjszakában.
Natarina nem is szállt le lovárol, egyenesen az oltárhoz sietett ahol várták a mágusok őt.
Hisz a varázslat nemcsak a világvégét akadályozta meg, hanem feltámasztotta a holtakat, és minden embert halhatatlanná tett.
Natarinának volt egy szerelme, Ékes, aki egy csatában, Natarina oldalán harcolva, elesett.
Merlin és Voodoo hajnalra kész lett a varázslattal, és reggelre Ékes ébresztette Natarinát.
A szerelmespár ellovagolt a a ködbe burkolozott hegyek felé, és azota senki sem hallott roluk.
Boldogan éltek mig meg nem haltak.
de az a jó ha tetszik.